Magazin

Milyen tápanyagok és gyógyhatású anyagok vannak a mézben? Használhatjuk-e kúraként, és milyen egészségügyi problémákra?- olvasható az egeszsegkalauz.hu-n.

A méz fogyasztását már a híres ókori görög orvos, Hippokratész is ajánlotta, de az ezt megelőző korokból is van tárgyi emlék a méhészettel és a mézfogyasztással kapcsolatban.
Az édesítőszerként és élelmiszerként történő alkalmazás nem az egyetlen tulajdonsága a méznek, az alacsony koncentrációban jelenlévő egyéb anyagok (ásványi sók, enzimek, fehérjetermészetű anyagok, vitaminok) biológiai hatásai sem elhanyagolhatók.

A mézben található ásványi alkotórészek aránya viszonylag alacsony (0,17 %), a mért szélső határok 0,02 és 1,00 %.
A sötét színű és édesharmat típusú mézfajták ásványi alkotókban gazdagabbak: a virágmézek ásványianyag-tartalma 0,15, az édesharmatmézeké 0,96 % volt. Az ásványianyag-tartalomra a talaj összetétele is befolyással van. Magyarországon általában a világos színű, ásványi alkotókban viszonylag szerény méztípusok dominálnak.

Mi van a mézben?

A mézben legnagyobb mennyiségben a kálium van jelen; ezt követik mind kisebb mennyiségben a kén, a klór, a kalcium, a foszfor, a szilícium-dioxid, a magnézium, a nátrium, a vas, a mangán és a réz. Általánosságban megállapítható az, hogy a napi szükséglethez képest a méz ásványianyag-tartalma nem túl magas.

A sötétebb mézfajták gazdagabbak ásványi anyagokban

Mégis, a mézfogyasztás előnyösen egészíti ki a napi táplálékban felvett ásványisó-tartalmat. A kúraszerű - részben más értékes élelmiszerekkel kombinált - mézfogyasztás hatásait, főként a század első felében nagyszámú klinikai vizsgálattal kutatták.
A vastartalom szerepéről pl. megállapították azt, hogy a sötét mézfajtákkal kúraszerűen táplált vérszegény gyermekek hemoglobinszintje kifejezettebben nőtt, mint a világos színű mézféléket is fogyasztóké. A tej-méz kúra - feltehetően a tej és a méz kalciumtartalmának köszönhetően - a mészháztartás zavarait is kedvezően befolyásolta. A kedvező klinikai tapasztalatokat a méz alacsony vastartalma azonban nem magyarázza kellően.
Az azóta eltelt idő alatt az újabb biokémiai kutatások viszont fölfedték azt, hogy a mézben nagy mennyiségben található fruktóz más táplálékokból is elősegíti a vas felszívódását, előmozdítva ezáltal a hemoglobin fokozottabb képződését.

A savak a kis - kb. 0,05 %-os - részarányuk ellenére hozzájárulnak a méz ízéhez és a hosszú ideig történő eltarthatóságához. A jellegzetes savas ízt azonban a többi édes alkotórész elfedi. A legnagyobb mennyiségben található glukonsavon kívül kimutattak hangya-, tej-, vaj-, oxál-, borkő-, alma-, pyroglutamin-, piruvát-, ketoglutár- és glikolsavat. A savtartalom és a glükóz okozta inzulintermelés növekedés magyarázza a rendszeres mézfogyasztás étvágyjavító hatását. Az inzulintól függő biokémiai folyamatok következményeként a fölöslegben, a szükséges mennyiség felett bevitt szénhidrát (azaz energia) a zsírszövetekben raktározódik, ezáltal nő a testtömeg; ez különösen leromlott testi kondícióval jellemezhető egészségi állapotokban, betegség utáni lábadozásban (amikor az étvágy is csökkent) szembetűnő.

A mézfogyasztás ilyen esetekben előnyös, főként, ha azt helyesen, célszerűen megválasztott étrend, sok fehérjét és vitamint tartalmazó élelmiszerek is kiegészítik. A savtartalom másik - az előbbivel ellentétben önálló - kellemetlenebb hatása az érzékeny gyomrú emberek esetében a mézfogyasztás követően néha fellépő gyomorégés. Valószínű az, hogy az igen ritkán előforduló mézintolerancia (a mézfogyasztást komoly egészségi kockázat miatt lehetetlenné tevő tünetegyüttes) viszont elsősorban nem a savtartalom, hanem az enzimhiány okozta fruktóz-intolerancia következménye.

Miért kell nekünk az enzim?

Az enzimek olyan ún. biológiai katalizátorok, amelyek az élő szervezetekben lejátszódó biokémiai reakciók és folyamatok végrehajtásához nélkülözhetetlenek. A mézben is találhatók enzimek, amelyek a nektárból vagy édesharmatból, a méh szervezetéből, sőt a mézbe vagy nektárba jutott élesztőkből vagy egyéb mikroorganizmusokból is származhatnak. A mézenzimek a mézben végbemenő kémiai reakciók szempontjából fontosak (pl. az invertáz a nektár szacharóztartalmát alakítja át fruktózzá és glükózzá), nincs közvetlen hatásuk az emberi szervezetre.

A méz nagymértékű stabilitásáért a magas cukorkoncentráció és a glükóz-oxidáz enzim a felelős. Ez az enzim a glükózt glükonolaktonná és bomlékony, fertőtlenítő hatású hidrogénperoxiddá alakítja át. A glükonolakton később glükonsavvá, a mézben található legfontosabb savvá alakul át. A hidrogénperoxid fertőtlenítő hatását, kisebb mértékben az egyes mézfajtákban előforduló különféle illóolajok is kiegészítik. Ennek következtében a mézben baktériumok nem, vagy csak kivételesen tudnak megtelepedni, szaporodni pedig nem képesek benne.

Az ókori egyiptomiak és általában a népgyógyászat a mézet és a mézzel készült kenőcsöket szívesen használta sebek fedésére, kezelésére. A kedvező hatás magyarázata egyrészt a hidrogénperoxid tartalommal, másrészt azzal magyarázható, hogy a méz ozmotikus alapon helyileg folyadékáramot indít be, fokozza a véráramlást.

Aminosavak

Az aminosavak az élő szervezetek felépítéséhez és működéséhez nélkülözhetetlen építőkövei.
A mézben szabad aminosavak és fehérjék is előfordulnak. Egyes vizsgálatok szerint a nektárfélékben 7,5-79,1 mg/100g aminosav található, a vizsgált nektármintákban a prolin és a szerin voltak a domináló aminosavak. A prolin a legfontosabb méz-aminosav, ez az aminosav a tárolás során elég jelentős mértékben lebomlik. Több, valószínűleg a méh szervezetéből vagy növényi forrásból származó fehérjét is leírtak.
A mézben lévő szabad aminosavak és fehérjék mennyisége mérhető, az a viszonylag magas napi aminosav- és fehérjeszükséglet miatt olyan jelentéktelen, hogy az emberen mérhető biológiai hatásuk nem észlelhető. A mézfehérjék ezen kívül a méz színében, zavarosságában vagy buborékképződésében fontos kolloidokban vannak jelen, az az állítás, hogy a mézfogyasztás a kolloidtartalom miatt a gyomorfekélyt gyógyítja, túlzás.

Vitaminok

A vitaminok rendkívül kis mennyiségben fordulnak elő a méhészeti termékekben, szerepük jóformán elhanyagolható. Mégis említést érdemelnek a legtöbb méztípusban megtalálható nikotinsav, aszkorbinsav (C-vitamin), a B csoport vitaminjai (B1, B2, B5, B6), valamint a biotin (H-vitamin). A feketeribiszke és a pohánka mézében a vitaminokhoz sorolt, a hajszálerek falának átjárhatóságát csökkentő, az ellenállást növelő rutin (P-vitamin) fordul elő.
A méz acetilkolin-tartalmáról gyakran téves magyarázatok olvashatók az apiterápiás irodalomban. A méz átlagos acetilkolin-tartalma 0,06-0,5 mikrog/100g. Ez az anyag az emberi szervezetben az idegingerületi folyamatok ún. kémiai mediátora, hiánya súlyos tünetekhez, betegséghez vezet. Nem bizonyított az, hogy a mézfogyasztásnak ill. az acetilkolin-tartalomnak bármiféle terápiás hatása lenne a szívdekompenzációban, ennek több oka van, pl. szájon keresztül adva az acetilkolin nem szívódik fel, a szervezetben a kolineszteráz enzim rövid időn belül elbontja, az acetilkolin instabil, stb.

Az egyes növényekből származó illóolaj-, flavonoid-, gyanta-, terpénszármazék-, frazenol- stb- tartalom gyakran annyira csekély, hogy kérdéses az, van-e egyáltalán mérhető biológiai hatásuk vagy jelentőségük. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy a méz enyhe hashajtó hatásában - a cukortartalmon kívül - az illóolajok is szerepet játszanak.
Klinikailag bizonyított, az empirikus megfigyelések szerint viszont gyakran tapasztalható a mézfogyasztás kedvező hatása enyhébb bronchitis és meghűléses betegségek során, különösen, ha azt nyálkaoldó és izzasztó hatású házi szerek (pl. meleg hársfatea) használata egészíti ki. Feltehető, hogy e hatás létrejöttéért az előbb röviden jellemzett egyéb anyagok (illóolajok, terpének stb.) a felelősek.

A méz egyik érdekes, de elegendő gyakorlati tapasztalat híján kellően még nem értékelt alkalmazási területe az intravénás vagy orális formában történő adagolás alkoholmérgezés esetén. Egyes vélemények szerint a szájon át (orálisan) vagy injekció formájában bejuttatott fruktóz vagy méz megkönnyíti az alkoholszint csökkentését, különösen aszkorbinsavval (C-vitamin) együtt adagolva. Egyes kísérletek szerint a CCl4-dal kezelt és részben hepatektomizált patkányokban a méz elősegítette a máj regenerációját. A metionin májvédő és májregeneráló hatását a méz felerősíti.

Hivatalos gyógyszer?

A méz régebben a különböző magyar és külföldi gyógyszerkönyvekben hivatalos gyógyszerként szerepelt. A mai felfogás szerint a méz önmagában - jóllehet értékes biológiai hatásai vannak - nem tekinthető gyógyszernek. Ma is szívesen alkalmazzák viszont más gyógyszerekkel együtt, vagy ülepedést gátló, ízjavító hatása miatt folyékony gyógyszerek gyógyszertechnológiai segédanyagaként.

Egyes szakemberek a mézzel készült kakaószirupot ("Mel cacao") mikrobiológiailag stabil jól eltartható segédanyagnak találták és felhasználását ajánlották gyermekgyógyászati, magisztrális (gyógyszertárban készített) folyadékok, szuszpenziók készítéséhez. A "Hagers Hanbuch der pharmazeutischen Praxis" c. gyógyszerészeti lexikon 1977-es VII. kötete szerint a vizes mézkészítményeket legcélszerűbb 0,05 % szorbinsavval vagy kálium-szorbáttal stabilizálni és azokat az erjedés megakadályozása céljából a felhasználásig jól elzárt üvegben hűtőszekrényben tárolni.

A British Phamaceutical Codex 1973-as kiadása két méztartalmú gyógyszerkészítményt ismertet. Néhány a nyugat-európai gyógyszerpiacon jelenlévő gyári gyógyszerkészítmény is tartalmaz összetevőként mézet. A régi szovjet élelmiszerkönyvben máig is hivatalos a szláv népgyógyászatban régóta ismert méz-tengeri-hagyma kombináció (Oxymel Scillae), melyet meghűlés és szívpanaszok ellen használnak. A népgyógyászat ezenkívül szívesen használta a két növény értékes terápiás sajátságai miatt a méz-vöröshagyma és a méz-fokhagyma kombinációkat.

Dr. Yves Donadieu egészséges ember esetében a méz fogyasztását a következő kedvező hatások miatt ajánlja:
a) a szervezet ellenálló- és teljesítőképessége (ideértve a sportolókat és a nehéz fizikai munkát végzőket is) fokozása; 
b) aminosavak vitaminok, ásványi sók, nyomelemek hiányának kiegészítő, kismértékű pótlása.

Biológiai hatásai révén a méz - bár nem gyógyszer - meghatározott, főként a szervezet időleges legyengülésével jellemezhető állapotok esetében kétségkívül kedvezően hat. A méz fogyasztása természetesen nem helyettesítheti az orvos által előírt, a gyógyuláshoz elengedhetetlenül szükséges életmódbeli, táplálkozási előírások betartását és a gyógyszerek szedését.

A méz mindenekelőtt magas energiatartalmú, értékes biológiai tulajdonságokkal rendelkező élelmiszer. Fogyasztása egészséges, a napi étrend választékát előnyösen egészíti ki, kedvelt élelmiszere lehet a gyerekeknek. Az általánosan elfogadott szemlélet szerint tanácsos a napi energiabevitel jelentős részét már az éjszakai pihenést követően, pl. nyugodt körülmények között elfogyasztott változatos, kiadós reggeli formájában felvenni. A mai magyar lakosságra nem jellemző ez a táplálkozási szokás, mint ahogy az egészséges életmód és a célszerű táplálkozás sem az.

Tehát nem csak üzleti, hanem egészségpolitikai érvek is szólnak amellett, hogy ez a termék, akár természetes formájában, akár feldolgozva gyakrabban szerepeljen a családok napi étrendjében, különösen a reggeli vagy a tízórai étkezések során.

Magyarország, mint ismeretes, a világ hatodik méz exportőre. Ugyanakkor az egy főre eső mézfogyasztásunk minimális.
A méhészeti publikációk gyakran túloznak a mézfogyasztás egészségi hatásait illetően. E területen további tudományos igényű kutatómunkára van szükség a jövőben is. Nagy potenciális lehetőségei vannak ennek az értékes élelmiszernek, nem csak az eddigi hagyományos piacokon (Európa, Észak-Amerika), hanem mint helyileg könnyen előállítható mezőgazdasági terméknek az élelmezési gondokkal küzdő fejlődő országokban is.

Forrás: www.egeszsegkalauz.hu
 
Fotó: pixabay.com