Magazin

Miért inog meg az egyensúly 50 felett – és hogyan tarthatja magabiztosan a lépteket? 50 évesen a jó egyensúly fenntartása elengedhetetlen ahhoz, hogy bármilyen mozgás során mozgékony, biztonságos és magabiztos maradjon. Idővel az izmok és az ízületek veszítenek erejükből és koordinációjukból, ami növeli az esések és sérülések kockázatát.- olvasható az egeszsegkalauz.hu-n.

Egyszerű, mégis hatékony gyakorlatok 50 felett – az egyensúly és biztonság megőrzéséért
Elérte az ötvenedik életévét? Ahogy öregszünk, nemcsak a hajunk őszül – a belső egyensúlyunk is törékenyebbé válhat. Szerencsére létezik egy nagyon egyszerű, otthon is elvégezhető gyakorlat, amellyel jelentősen javíthatja az egyensúlyérzékét – ezzel pedig a mozgékonyságát, biztonságát és magabiztosságát is.
Ahogy telnek az évek, az izmok és az ízületek természetes módon veszítenek rugalmasságukból és erejükből. A koordináció is lassan gyengül, ami megnövelheti az esések és a sérülések kockázatát. Ez a folyamat azonban nem elkerülhetetlen. Rendszeres, célzott mozgással az egyensúly fejleszthető – méghozzá bonyolult eszközök és hosszú edzések nélkül is.

Miért ilyen fontos az egyensúly fejlesztése 50 felett?
Az egyensúly az egyik legalapvetőbb mozgáskoordinációs képességünk, mégis hajlamosak vagyunk csak akkor gondolni rá, amikor már romlani kezd. Az egészséges egyensúlyérzék segít megelőzni az eséseket, növeli a mozgásbiztonságot, és hozzájárul ahhoz, hogy megőrizze önállóságát a mindennapokban.
Az életkor előrehaladtával csökken az izomerő, a testhelyzet érzékelésének képessége (propriocepció), valamint a reflexek gyorsasága is. Ezért kulcsfontosságú, hogy edzésben tartsa ezeket a rendszereket. Az orvosi szakirodalom szerint a rendszeres egyensúlyfejlesztő gyakorlatok nemcsak az esések kockázatát csökkentik, hanem javítják a testtartást, a járásbiztonságot és az életminőséget is.

A legegyszerűbb gyakorlat: a csípő kifelé forgatása
A csípő kifelé forgatása – vagyis a külső rotáció – egy könnyen elsajátítható mozdulat, amely az egyensúly fejlesztésére és az alsótest stabilitásának növelésére szolgál.
Nem igényel semmilyen eszközt, tehát otthon, a nappaliban vagy akár a teraszon is végezheti.
Ez a gyakorlat különösen hatékony, mert a csípő stabilizáló izmait dolgoztatja meg: a farizmokat, a mélyrotátorokat és a körteizmot (musculus piriformis). Ezek együttesen gondoskodnak arról, hogy a medence stabil maradjon, a lábak pedig jól reagáljanak a hirtelen helyzetváltozásokra.
A csípő mobilitása kulcsszerepet játszik abban, hogy a test súlya egyenletesen oszoljon el a két oldal között, elkerülve azokat a kompenzációs mozdulatokat, amelyek gyakran instabilitáshoz és ízületi panaszokhoz vezetnek.

Így végezze helyesen – lépésről lépésre
1Álljon egyenes testtartással, kissé nyissa szét a lábait, és helyezze a kezeit a csípőjére.
2Emelje fel az egyik lábát előre, és hajlítsa be térdben körülbelül 90 fokos szögben.
3Lassan fordítsa el a csípőjét kifelé, miközben a térde hajlított marad.
4Térjen vissza a kiinduló helyzetbe, majd ismételje meg a mozdulatot a másik lábbal is.

Kezdetben elegendő 8–10 ismétlés lábanként, majd fokozatosan növelheti a mennyiséget. A gyakorlat közben ügyeljen a légzésére – ne tartsa vissza a levegőt, hanem folyamatosan, ritmusosan lélegezzen.
Ha bizonytalan az egyensúlya, kezdetben kapaszkodhat egy szék háttámlájába vagy falba is. Ahogy erősödnek az izmok, egyre kevesebb támaszra lesz szüksége.

Miért ennyire hatékony ez az egyszerű mozdulat?
A csípő kifelé rotációja erősíti azokat az izmokat, amelyek a test stabilizálásáért felelősek – vagyis amelyek segítenek elkerülni a hirtelen megbillenést vagy elcsúszást.
A gyakorlat rendszeres végzése után észre fogja venni, hogy biztosabban áll a lábán, javul a testtartása, és kevésbé fárad el hosszabb séta vagy lépcsőzés közben.
A jó csípőmobilitás ráadásul nemcsak a mozgásbiztonságot növeli, hanem a derék- és térdfájdalmak megelőzésében is segíthet, mivel a test egyensúlyát természetesebbé és gazdaságosabbá teszi.

További előnyök, amelyeket érdemes kihasználni
Növeli a rugalmasságot és a mozgástartományt, ami simább, természetesebb mozdulatokat eredményez.
Segít megelőzni a sérüléseket, mivel stabilizálja a medencét és az alsó végtagokat.
Javítja a testtartást, és segít ellensúlyozni a hosszú ülés vagy az egyoldalú mozgás következményeit.
Ideális bemelegítésként más edzés előtt, illetve levezetésként a mozgás befejezése után, mert aktiválja és ellazítja a csípő körüli izmokat.

Variációk – ahogy az edzettségi szintje engedi
Ha szeretné egy kicsit változatosabbá tenni a gyakorlást, több egyszerű változat közül is választhat:
Oldalfekvésben: feküdjön az egyik oldalára, a fejét támassza meg a karjával, a másik kezét tegye a csípőjére. A felső lábát lassan emelje és engedje vissza, közben tartsa meg a csípő kifelé fordulását. Ez kiválóan erősíti a farizmokat.
Négykézláb helyzetben: helyezkedjen el térdelőtámaszban, majd az egyik lábát hajlított térddel emelje a feneke felé, és fordítsa kifelé a csípőjét. Ezután engedje vissza, és ismételje a másik lábbal is.
Ezek a változatok különösen hasznosak akkor, ha ülőmunkát végez, vagy gyakran érzi, hogy merev a csípőtája és az ágyéki szakasz.

Milyen egészségi állapotok okozhatnak egyensúlyzavart?
Az egyensúlyérzék nemcsak az izmok és az ízületek állapotától függ, hanem több szervrendszer összehangolt működésétől is. Ha ezek közül bármelyik sérül, az hatással lehet a stabilitásra, a járásbiztonságra és a testtartásra is különösen 50 éves kor felett - írja a A Harvard Egyetem orvosi központjának cikke.

1. Idegrendszeri betegségek
Az egyensúlyszabályozás egyik kulcsa az agy és az idegrendszer.
Stroke (agyérkatasztrófa): az agyban kialakuló vérellátási zavar mozgáskoordinációs nehézségeket, féloldali gyengeséget és egyensúlyvesztést okozhat.
Parkinson-kór: az izmok merevsége, a remegés és a mozgások lelassulása miatt gyakori a bizonytalan járás.
Sclerosis multiplex (SM): az idegrostok károsodása megzavarja az agy és az izmok közti kommunikációt, ami koordinációs problémákhoz vezet.
Perifériás neuropátia: a cukorbetegség vagy alkoholizmus következtében károsodott idegek miatt a láb érzékelése romlik, a talajérzet bizonytalanná válik.

2. Belső fül (vesztibuláris rendszer) betegségei
A belső fülben található egyensúlyszerv (labirintus) érzékeli a fej mozgását és helyzetét.
Benignus paroxizmális helyzeti szédülés (BPPV): a leggyakoribb egyensúlyzavar; apró kalciumkristályok elmozdulása okoz forgó jellegű szédülést.
Labirintitisz, vestibularis neuritisz: a belső fül gyulladása szédüléssel, hányingerrel és bizonytalanságérzéssel jár.
Menière-betegség: hullámzó szédülés, fülzúgás, halláscsökkenés és nyomásérzet a fülben.

3. Látászavarok
A látás a testhelyzet kontrolljának egyik alappillére.
Szürkehályog vagy makuladegeneráció: a látás elhomályosodása miatt az agy kevesebb információt kap a környezetről, ez növeli az esésveszélyt.
Kettős látás vagy mélységérzékelési zavarok szintén rontják a tájékozódást mozgás közben.

4. Mozgásszervi problémák
Az izmok, csontok és ízületek állapota közvetlenül befolyásolja az egyensúlyt.
Ízületi kopás (arthrosis): fájdalom és mozgásbeszűkülés miatt a test kompenzálni próbál, ez pedig instabil járáshoz vezethet.
Izomsorvadás, izomgyengeség: különösen a csípő és a lábszár izmai esetén veszélyes, mert ezek tartják a test súlyát.
Lúdtalp vagy térddeformitás: megváltoztatják a test tengelyét, és ezzel az egyensúlyt is.

5. Keringési és szív-érrendszeri betegségek
Alacsony vérnyomás (hipotónia) vagy ortosztatikus hipotónia esetén a hirtelen felálláskor szédülés, bizonytalanságérzet léphet fel.
Szívritmuszavarok és keringési elégtelenség csökkentik az agy oxigénellátását, ami átmeneti egyensúlyvesztéssel járhat.
Atherosclerosis (érszűkület): az agyi erek meszesedése szintén ronthatja a koordinációt.

6. Gyógyszermellékhatások
Számos gyógyszerkészítmény okozhat szédülést, gyengeséget vagy vérnyomásesést.

7. Anyagcsere- és endokrin zavarok
Cukorbetegség: a vércukorszint-ingadozás szédülést okozhat, a neuropátia pedig rontja a talajérzékelést.
Pajzsmirigybetegségek: mind a túl-, mind az alulműködés gyengeséget és bizonytalanságérzetet válthat ki.
Vérszegénység: oxigénhiányos állapot, amely gyakran jár szédüléssel, főleg hirtelen testhelyzetváltozáskor.

8. Kiszáradás és elektrolitzavarok
A nem megfelelő folyadékbevitel, különösen nyári melegben vagy lázas állapotban, a vérnyomás esését és szédülést okozhat. A nátrium, kálium, magnézium egyensúlya kulcsfontosságú az ideg-izom működéshez.

9. Pszichés tényezők
A krónikus stressz, a szorongás vagy a pánikbetegség szintén okozhat „ál-szédülést”, amikor a beteg úgy érzi, hogy inog alatta a talaj, holott a szervi háttér ép.

A lényeg összegezve
Az egyensúly fejlesztése nem életkor kérdése, hanem tudatos döntés az egészsége mellett.
Egy ilyen egyszerű gyakorlat, mint a csípő kifelé forgatása, látványos változást hozhat néhány hét rendszeres gyakorlás után. Erősebb izmok, stabilabb mozgás, jobb testtartás – mindez hozzásegíti ahhoz, hogy 50 felett is szabadon, biztonságosan és önbizalommal mozogjon.

Ahogy a szakértők is hangsúlyozzák: „Az egyensúly edzése nemcsak a testet, hanem a lelket is erősíti – hiszen minden biztos lépés egy kicsit magabiztosabb élet felé vezet.”

Forrás: EgészségKalauz
Fotó:  EgészségKalauz