Magazin

Magától értetődő, hogy főtt ételt eszünk nap, mint nap – egy új tudományos elmélet szerint azonban a főzés sokkal jelentősebb állomás az emberiség történetében, mint eddig gondoltuk.

A főzést, mint az emberré válás kulcsát propagáló elmélet egyik képviselője, a Harvardon tanító Richard Wrangham professzor szerint az eddig uralkodónak számító nézet nem kielégítő és egy nagyon fontos elemet kihagy az emberré válás folyamatából. A professzor és több tekintélyes kollégája által kifogásolt elmélet szerint őseink fejlődésében a legjelentősebb szerepet a húsfogyasztás játszotta, hiszen az emberi agy mérete így vált egyre nagyobbá és így volt képes egyre komplexebb feladatok ellátására. Őseink a húsfogyasztásnak köszönhetően nyertek rengeteg időt, hiszen a napjuk nagyobb részét már nem a zöldségek és gyümölcsök rágásával és megemésztésével kellett tölteniük, ahogy azt, például a csimpánzok is teszik ma, mivel a húsban koncentráltan volt megtalálható jóval több energia, mint hasonló mennyiségű növényi táplálékban. A hús miatt nagyobbra nőtt agy pedig magasabb intelligenciát eredményezett, ami lehetővé tette a fejlettebb társadalmi struktúrák megjelenését, a kevesebb táplálék megemésztésének igénye pedig kisebb emésztőrendszert, amely a felegyenesedő ősember számára nagyobb mozgásszabadságot jelentett.  

Wrangham professzor szerint azonban a hús felfedezése még nem magyarázat önmagában a modern ember evolúciójára. A szakember szerint nem elsősorban a táplálékunk összetételének változása lehetett az emberré válás motorja, hanem a táplálék elkészítésében bekövetkezett változások voltak felelősek ezért a folyamatért. A tudós úgy véli, a főzés tudománya az, ami a legnagyobb minőségi ugrást jelentette az ember történetében – az első megsütött hús valószínűleg a tűzbe véletlenül beleejtett húscafat lehetett, amit megkóstolva őseink úgy gondolták, finom az íze, ez pedig egy egészen új irányba terelte az emberiséget. 

Az Ausztralopitekusznak még olyan nagy bélrendszere volt, amely a nagy mennyiségű növényi táplálék emésztéséhez elengedhetetlen volt. A fő tápláléknak számító levelek, termények elrágásához pedig nagy, lapos fogak voltak szükségesek. Ez a majomszerű ősünk azonban az afrikai szavannákon már állatokat is elejtett és elkezdett húst is fogyasztani, ez pedig nagy anatómiai változásokhoz vezetett.

Nagyjából 2,3 millió évvel ezelőtt az evolúciós folyamatok e távoli ősünkből egy a mai formánkhoz inkább hasonlító lényhez vezettek, a Homo Habilishez, aki élesebb, kisebb fogakkal és 30%-kal nagyobb agytérfogattal rendelkezett. A legfontosabb változás azonban 1,8 millió évvel ezelőttig váratott magára, amikor az első igazán emberi ősünk, a Homo Erectus színre lépett. A Homo Erectus már még nagyobb aggyal, még kisebb és élesebb fogakkal, és kisebb állkapoccsal rendelkezett, alakja hasonló volt a mai emberéhez, emésztőrendszere pedig már nyomokban is alig emlékeztetett az egykori, nagyméretű zöldségfeldolgozó bélrendszerre, amellyel ősei éltek – ennek köszönhetően pedig nagyobb mozgásszabadságot élvezett, nem csak felegyenesedve járni, de futni is tudott.

Ősünk tehát nem csak okos volt már, de gyors is – és Wrangham professzor szerint ezek mellett egy nagyon fontos titoknak is birtokában volt: tudott főzni. A főzés változtatta az emberi emésztőrendszert még kisebbé – véli a tudós – mivel az egyébként sok energiát igénylő emésztést a főtt ételek sokkal hatékonyabbá változtatták. A kisebb emésztőrendszer működtetésével az ember energiát takarított meg, így több utóda is lehetett és a túlélési esélyei is nagymértékben megnőttek.

A Liverpooli John Moores Egyetem professzora, Peter Wheeler és kollégája, Leslie Aiello is osztja Wrangham professzor nézeteit, kutatásaik alapján biztosak abban, hogy a főzésnek köszönhetően még kisebbé vált emésztőrendszerünk tette lehetővé, hogy az agyunk nagyobbá váljon. A főzés során ugyanis az étel sejtjei már elkezdenek lebomlani, így a gyomrunknak kevesebb dolga akad az étel feldolgozásával, így gyorsabban, kevesebb energia ráfordítással jut szervezetünk a megfelelő tápanyagokhoz. Wheeler professzor szerint az így felszabadult energiát az emberi szervezet a nagyobb agy működtetésére fordította, amit az agyméretben bekövetkezett változás is tükröz – az emberi agy éppen olyan arányban növekedett meg, mint amilyen arányban az emésztőrendszer csökkent: 20%-kal. 

Az Alabamai Egyetem professzora, Stephen Secor szintén olyan adatok birtokába jutott kutatómunkája során, amelyek az emberi fejlődéstörténetben a főzés szerepét az eddiginél jelentősebb fényben tüntetik fel. Az amerikai professzor pitonokon végzett vizsgálataival bizonyította, hogy a főtt étel nem csupán több energiát juttat a szervezetbe, de a szervezetnek is kevesebb energiára van szüksége ahhoz, hogy feldolgozza. A pitonok esetében ismert, hogy amint táplálékhoz jutnak, azt követően hosszú ideig mozdulatlanul emésztenek, ez a folyamat akár 6 napig is eltarthat a zsákmány méretétől függően. Éppen ezért ideális modellek voltak Secor professzor kutatásaihoz, mivel ilyenkor minden energiájukat az emésztésre fordítják. A kísérletek során kiderült, hogy a pitonokat főtt hússal etetve az állatok 24%-kal kevesebb energiát fordítottak emésztésre.

Az eredmények ismeretében már érthető, hogy az emberré válás folyamatában miért volt kiemelkedő szerepe a főzés felfedezésének, hiszen ezzel olyan előemésztett ételeket juttattak őseink a szervezetükbe, amely nem csak kevesebb energiát igényelt az emésztőrendszer részéről, de plusz energiát is biztosított az agyba – vagyis, az energiagazdálkodás fő eleme már nem az emésztőrendszer volt, hanem az agy. A kutatók szerint nem véletlen, hogy az emberek nem csupán a legokosabb élőlények a bolygónkon, de az egyetlen faj is, amelyik főz.

Termékajánló:

Forrás: Medipress